Katage Anna, ha élt egyáltalán, XVI. századi énekszerző volt. Egyetlen fennmaradt verse a Bártfai Evangélikus  Énekeskönyvben található "Az Istennek nagy jó voltát dícsérem..." kezdetű éneke, melynek versfejeiből olvasható ki a név: Anna Katage. A vers hálaadó ének "az bűnből való megszabadulásért".  Ide szerettem volna rakni a verset, régebben fenn volt a neten, most nem találtam. No, majd idővel.

Egyszer talán utánamegyek, ki is volt ez az Anna. Mert mintha közöm lenne hozzá. Ezért is ő a nevem.

Innentől majd azokat a gondolatokat fogom idetenni, amik egy-egy nap megfogalmazódnak bennem. Ez időnként egy fél sor. Nem leszek sokkal termékenyebb, mint Anna:)

A mai nem is az enyém, csak hallottam: "rajongásaink a halálba visznek".  Arról volt elmélkedés, h "aki le nem mond életéről, elveszíti azt, aki lemond róla, megnyeri" Az 'élet' szó, ahogy most hallottam, az eredeti görög szövegben a 'psziché' ...Végül pedig a böjtről esett szó, ami saját erősödésünk végett van kitalálva: a képesség a lemondásra, nem feltétlen a húsról, bár, amennyire tudom, annak is van egészség szempontjából jótékony hatása, hanem függőségeinkről: kinek a tévé, a gép, a szavak ... 'mert nem volt még  olyan nép, ki a jólétbe ne pusztult volna bele' (Hamvas) Lásd még: 'rút szibarita váz' (Berzsenyi).